Hát üdvözlet bárkinek, aki ezt olvassa.
Egyenlőre halvány fogalmam sincs, mit is fogok ide írni, mert hát mi is történik az én kis életemben? Semmi, és mégis sok minden.
Mert hát adott egy kissé nyomi figura(én), aki egész nap itthon ül, lévén hogy hivatásos és profi munkanélküli.És ez nem könnyű munka!
Ez nálunk már-már családi foglalkozás, ha lehetne vállalkozásban űzni, úgy hangzana, hogy Zovar&Húgai munkanélküli Bt. Mindenki azt hiszi, hogy egy munkanélküli (továbbiakban MN) egész nap otthon ül. Hát nem! Estére igencsak el lehet ebben fáradni, bizony. Hogy hogyan? Elmesélem!
Először is, az ember rettentő elszántan Munkát Keres. Így, nagybetűvel, mert ez egy rém bonyolult feladat. Egy csomó szempontnak meg kell ám felelni, pl. közel legyen, sokat fizessen, ne kelljen sokat dolgozni, ne fáradjak el. De ez csak pár szempont. A munkakeresésnek látványosnak is kell lenni. Mert aki MN, azt a család részéről komoly nyomás éri. Hogy miért nem dolgozik, mi lesz így belőle, stb. És ezért a munkakeresésnek egy komoly, heroikus küzdelemnek kell lennie, hogy mindenki lássa, és sajnáljon, hogy szegény MN mennyit keres, dehát a körülmények!
Azután, aki MN, annak otthon is sokat kell dolgozni, nehogy szó érje a ház elejét. Mert hamar repül az arcunkba, hogy egész nap itthon döglesz, nem csinálsz semmit, és így tovább. Ezért tehát, egy MN Munkát Keres, egész nap igyekszik hasznossá tenni magát, és ezért estére hulla fáradt. És akkor jön a családtól, hogy nem is dolgozol, mibe fáradsz el? Hát, tényleg!
Szóval, hivatásos MN vagyok. Két szép gyerekkel, megy egy szép feleséggel. Tehát nem is lehet okom panaszra, mert engem nem b*szogatnak itthon, tényleg. Én magamtól hajtom a melót, mert azért valljuk be, nem túl kifizetődő MN-nek lenni, és így nem telik Milkára meg Nutellára!
Ma pl. ismét kerestem. Voltam is egy interjún, amire nem kívánok sok szót vesztegetni, de ami az úton történt, az durva.
Szeretem az extrém sportokat, életem az adrenalin. Ezért is utaztam a Kombínón jegy nélkül. Interjúruhám felűlről egy acélkék ingből, és egy sokzsebes bőr(utánzatú) mellényből állt. Kaller közeledik, zaklatja az utasokat. Mikor mellém ért, eszeveszetten turkálok a hátizsákomban, mint akinek van ám jegye, csak hol a francban. A karszalagos, antipatikus fiatalember végigmér, majd megszólal mosolyogva:
- Te BKV-s vagy ugye? Akkor hagyd csak! - és továbbáll.
Egy világ omlott össze bennem. Tudom, hogy nem néz ki belőlem egy Sebeők János, de ennél vérebbig már nem is sérthettek.De legalább megúsztam egy büntit.
Hát, ennyit mára. Kezdődik a BK (aki nem tudja mi ez, nem is függő, mint én), és ezt ki nem hagyom.
Sziasztok!
