Üdv hát ismét a fedélzeten!
Tegnap egy igen tanulságos élményben volt részem. Történt ugyanis, hogy interjúra mentem egy magyarországon gyártott európai mobiltelefonos céghez, gyártósori operátor munkakőrbe. Magyarul gyári munkás. Nem írom le konkrétan, mely cégről van szó, szerintem így is ki lehet találni. Meg azután ez az egyik legnépszerűbb márka, nem akarom bántani.
Szóval, a helyszínen már voltunk vagy tizen, ez ugyanis nem is csak egy szimpla interjú, egyenesen tesztírás. Ez már kérdéseket vetett fel bennem arra vonatkozólag, hogy egy fizikai munkakörhöz vajon milyen tesztet kell kitölteni, és hát valljuk be, nem a Nobel-díj várományosait keresték. A várakozók szemrevételezése is erősítette a gyanúmat, hogy nem egy hagyományos IQ-teszt vár ránk, mert nem biztos, hogy mindenki sikerrel venné az akadályt. Tán még én sem.
Pontosan a megbeszélt időben betereltek minket egy kis szobába, ahol kis asztalkák vártak ránk. Itt kiosztottak mindenkinek egy paksamétát, fejjel lefelé minden lapot, majd a tesztírást vezető hölgy egy írásvetítő segítségével elmagyarázta a feladatokat. Mint mondta, a cél az, hogy felmérjék a jelentkezők inteligenciáját, memóriáját, és - most figyelj!- kézügyességét. Írásban.
A feladatokat egyenként magyarázta el az írásvetítővel, és részben meg is oldotta, a gyengébbek kedvéért. Mert hát igen nehéz feladatok voltak! Például az egyik feladatban négyjegyű számok voltak egymás alatt, pontosan kettő. És be kellett karikázni, ha nem egyezett a két számsor! Ismétlem, négyjegyű szám! Illusztrálom:
4568 4568
Tehát ha nem egyezik, be kellett karikázni! És ugyanez nevekkel is. Azután volt egy gőzmozdony rajzolt képe 6 függőleges csíkra vágva, és a csíkokat a megfelelő sorrendbe kellett állítani! Ez is igen komoly agymunkát igénylő feladat volt. Nem is csoda, ha némi segítséggel mindenki sikeresen vette az akadályt. A kedvencem egy képregény különböző mozzanatai voltk, amit szintén időrendi sorrendbe kellett állítani, és azon nyomban el is árulták az első és az utolsó képet, a négyből. Mondjuk a legnagyobb nehézség számomra az volt, hogy felismerjem, mit is ábrázol a kép. Mert aki rajzolta, szerintem évet ismételhetett rajzból, és a minőségnek a huszonhatszori stencilezés sem tett éppen jót. De az abszolút mélypont az a két rajz volt, amin észre kellett venni az 5 különbséget. Komolyan, ilyet utoljára a 4 éves fiam számára vásárolt újságban láttam. De mondom, mindenkinek sikerült a teszt.
Majd hosszas várakozás után egy személyes interjúra került sor, ahol - minő meglepetés!- közölték, hogy mindenkit felvettek. Hurrá, van már munkám! Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindez biológiailag megszokhatatlan munkarendben és arcpirítóan kevés fizetésért. Igaz, az egyéb juttatások köre meglehetősen széles, de hát akkor is! Mondjuk nehezen tudom elképzelni, hogy a mai világban hogyan lehet elkölteni havi 12000 forintot internettámogatásra, de mindegy.
Azért ma még elmegyek az egyik multi-hyper interjúra. Bocsánat, kerekasztal-beszlgetésre. Ha ott lesz Baló György is, hát hazaszaladok!
